Közép-keleti hármasoltár
Márta a munkájának él,
gyakorlott ujjakkal kötöz, varr, csitít.
Aki látott már lőtt sebet, annak nem pihen a keze többet.
Nővérek, ne féljetek. Betegágytól halálos ágyig,
Szarajevótól Odesszáig megtart az Úr. Megszokjátok majd
pincék és metróvájatok testszagát. Arcotokra tekerjetek gézt,
katonáknak ne feleljetek. Boldogok a vakok, a némák, a süketek.
Márta jól ismeri a szent bürokráciát, hogy bizonyos kapuk
megszokásból vagy hanyagságból zárva maradnak.
Kiválóan hazudik: nem fordul el tőletek a kegyelem.
Mária a bátyjának és a kertjének él,
nem tudja, hogy lehetne másképp.
Az első halál, amit lát, Lázáré.
Nem bízik az orvosokban,
nem meri abbahagyni az újraélesztést:
elszokott attól, hogy a férfiak
békeidőben ugyanúgy meghalnak.
Aki ért már kihűlt szájhoz, nem tud félni többet.
Telefon Mártának. Lázár meghalt, nem voltál ott.
Zúg a vonal. Elszokott a suttogástól.
Őrzője vagyok én a testvéremnek?
Lázár alszik, amikor Gorbacsov meghal,
amikor Kijevet az első találat éri.
Ahogy sírja elől elgördül a kő,
felszisszen a hirtelen fényben.
Lázár, jöjj ki, hallja.
Fejére húzza a halotti leplet.
Aki pihente már ki magát,
annak nincs szüksége feltámadásra.
Borító: Unsplash
